A fény szerkezete, a foton felépítése.

Posztulátum: a Foton 4 részecskéből áll: A, B, C és D. Amint A és B graviton-fél fordul kettőt, C és D fordul mégegyet (vagyis C és D összesen fordul hármat), a foton spin = 1 -nek megfelelően. A foton cirkulárisan poláros, lineárisan polarizált foton nem létezik.

Fotonmodell Polarizált Fény Modell

A modell értelmezi, hogyan terjed a váltakozó elektromos és az arra merőleges mágneses tér vektor egy foton részecskével valamint egyesíti a fény részecske és hullámtermészetéből adódó tulajdonságokat.

Az 1022 keV -nál nagyobb energiájú gammafotonok egy nagytömegű atommagba ütközve párkeltéssel elektronná és pozitronná alakulhatnak át, tehát a fénykvantum hordozza a negatív (C) és a pozitív (D) töltésegységet.

Az elektron (és a pozitron) kétféle spinjét a negatív (és a pozitív) töltésrészecske kétféle spirálmenete alakítja ki.

Antianyag nem létezik, az elektronban csupán a negatív töltésegység (C = holon) és egy graviton (A = spinon) található, míg a pozitront ezek tükörpárja, a pozitív töltésegység (D) és egy graviton (B) építi fel.

Mivel a proton antiproton pár szintén annihilálódik fotonná és fordítva, ezért az elektront és az antiprotont ugyanazok az elemi részecskék építik fel (A és C). A pozitront és a protont szintén (B és D).

A tömeg tulajdonság akkor jön létre amikor a foton ütközés után megáll és kettéhasadva körpályára áll, az energiájából két állóhullám tórusz jön létre.

Az elektron és a proton egymással nem annihilálódik, mert a proton rezonancia - állóhullám energiája sokkal nagyobb mint az elektroné, és ez olyasvalami mintha egy gyalogos szeretne felszállni egy robogó gyorsvonatra. Vagy repülőre. Ezért nem annihilálódik a proton az elektronnal.

Mivel a foton két fele értelemszerűen azonos frekvenciájú ezért csak azonos frekvenciájú tórusz részecskék képesek fotonná kapcsolódni az annihilációs eseményekben, ami elektron-pozitron vagy proton antiproton kapcsolódást jelent.

(A) és (B) graviton különböző részecske amennyiben egymás szimmetria tükörképei, ketten együtt (A és B) alkotnak egy gravitont, amelynek spinje = 2, tehát a gravitáció jelenségét okozó graviton(pár) sem elemi részecske. Az A és B graviton energiakvantum tehát ugyanaz az entitás csak a tükörképi sztereoizomer szerkezet miatt egymásba nem forgathatók.

A gravitonpárok terjedési sebessége kb 1 Mc (c²) de a megkötött C és D töltésegységek gátolják a gravitonok mozgását és fénysebességre lassítják, mert az maga lesz a fény.

Lézerfény kialakulásával a fény kristályos szerkezetet vesz fel.
    
Az egymás mellett haladó fotonok elektromos töltéseikkel rendeződnek, félfordulatonként az oszlopokkal majd negyedfordulattal később soronként létesítve kapcsolatot egymással, ezáltal stabilizálva a lézerfény síkkristály szerkezetét.
Ha a rácsban a fotonok egymástól való távolságát d-vel jelöljük, akkor az azonos előjelű szomszédos töltések egymástól való távolsága mindig d, az ellentétes előjelű töltések egymástól való távolsága viszont mindig kisebb mint d.