Egy vad(i) új anyagmodell
http://astrojan.nhely.hu/matterh.htmRohán János
1. Miért nem esik bele az elektronhéj az atommagba?
2. Hogyan bomolhat el a neutron protonra és elektronra ha nem tartalmazza őket?
2a. Hogyan képes az atommag elektron kibocsátásra ha nem tartalmaz elektront?
2b. Hogyan képes az atommag pozitron termelésre ha nem tartalmaz pozitronokat?
2c. Hogyan képesek a részecskék spin tulajdonságot generálni ha sehogy sem forognak?
3. Hogyan képes a foton pozitront és elektront termelni ha nem tartalmazza őket?
3a. Hogyan képes a foton protont és antiprotont termelni ha nem tartalmazza őket?
3b. Hogyan képesek a fotonok lézersugarat létrehozni?
3c. Miért szükséges a lézerfény létrehozásához koherens fény és azonos frekvenciájú fotonok?
3d. A foton miért nem hullám?
4. Mi a baj a Michelson kisérlettel?
5. Hogyan lehetséges, hogy a gravitáció milliárd fényév távolságban is hatékony ha a gravitáció a leggyengébb hatóerő?
6. Hogyan képes az anyag meggörbíteni a természetben nemlétező téridőt amennyiben a téridő matematikai konstrukció?
7. Hogyan keletkezett az Univerzum a semmiből?
Posztulátum: az Univerzumok és az anyag csupán kétféle elemi részecskéből épül fel, mindkettő energiarészecske, kvantum.
Az egyik a graviton, a másik az elektromos töltésrészecske. Mindketten tömeg nélküli szerkezettel rendelkeznek amelyből két-két tükörkép
sztereoizomer létezik amelyek nem forgathatók egymásba. Így összesen vannak négyen elemi részecskék. Ez minden, ez a négy elemi részecske
építi fel az összes többi részecskét és sugárzást.
5a. Mi a baj Eötvös gravitációs árnyékolási kisérletével?
5b. Mi a baj a relativitáselmélettel?
5c. Létezik-e idődilatáció, hosszkontrakció vagy tömegnövekedés?
6a. Hogyan jön ki a vonzóerő a fekete lyukból ha semmi nem jöhet ki?
7a. Hogyan képes az Univerzum felfújódni 10-30 másodperc alatt ha a maximális sebesség c?
Előszó
| + - | Nem tudom, talán neutrínó. |
| Ga + | |
| Ga - | elektron, antiproton, cirkulárisan polárosak, így mindkettőből van + és - spínű |
| Gb + | pozitron, proton, cirkulárisan polárosak, így mindkettőből van + és - spínű |
| Gb - | |
| GaGb | graviton pár, a gravitációért felelős graviton. Cirkulárisan poláros tehát van belőle jobbos és balos. |
| Ga + - | |
| Gb + - | |
| GaGb + | |
| GaGb - | |
| GaGb + - | foton. Cirkulárisan poláros tehát van belőle jobbos és balos. |
Gravitonok
A graviton maga az energia, a mennyisége végtelen. A graviton a mozgató, az anyagi világ motorja. Amint két tükörgraviton egymással kapcsolódik a páros létrehozza a gravitációs sugárzást amely tömegek közelében a gravitáció jelenségét okozza. Ez a nyomó gravitáció. A graviton párok örökmozgóként egyenes vonalú pályán mozognak egy DNS -re hasonlító kettős helix formában. A gravitációs sugárzás (= graviton sugárzás) nyomóereje amellyel az anyagi részecskéket nyomja horribilis, de ezt mi nem érzékeljük, mert a sugárzás izotróp, minden irányból egyformán nyom, kivéve alulról, a Föld felől, amely némileg árnyékolja a teljes sugárzás egy nagyon kicsiny részével. A teljes nyomóerő 1.2 x 1044 newton.
A gravitonsugárzás sebessége sokkal nagyobb mint a fénysebesség (c), becslésem szerint kb 1 Mc (= kb 1 millió c).**
Elektromos töltés energiarészecskék
Az elektromos töltés elemi energiarészecskék részt vesznek a stabil proton, elektron, antiproton, pozitron, a foton és egyéb részecskék, így például a neutrínók vagy a müonok szerkezetének felépítésében.
Az úgynevezett neutron a kvarkokkal nem létezik, hasonlóan a protonhoz amely szintén nem tartalmaz kvarkokat, mert kvarkok nincsenek. Amúgy teljesen abszurd dolog 1/3 elemi töltést feltételezni a kvarkokban, mivel akkor az 1/3 töltés lenne az elemi töltésegység, azaz egy egész. Csak ekkor bajba kerülnénk az elektron töltésével amely így 3 egésznek adódna annak ellenére, hogy az elektront elemi részecskének és kvarkmentesnek tekinti a tudomány.
Az elektront viszont már sikerült kettéhasítani, a kétféle tulajdonságát egyedi részecske formában szeparálni. A spin tulajdonságot a spinon, míg az elektromos töltés tulajdonságot a holon nevű részecske képviseli, ahol a spinon a graviton elemi részecske.
A neutron*** minden esetben egy elektron tórusz belsejében elhelyezkedő proton (tórusz). Ennek megfelelően a neutron mindkét elemi elektromos töltésegységet tartalmazza, egyet a protonban (a plusz jelűt) és a másikat az elektron tórusz belsejében (a tükörkép mínusz jelűt).
A tórusz szerkezet egy kétkomponensű rendszert jelent ahol egy graviton körpályán mozog és egy elektromos töltésrészecske kering körülötte. Az elektromos töltésrészecske trajektóriája jelöli ki a tórusz félszínét. A graviton a tórusz gerince.
Amikor a graviton pálya pontosan körbe záródik akkor állnak elő a stabil részecskék pl. proton, antiproton, pozitron, elektron. A neutronok minden esetben egy stabil részecske párost jelentenek, név szerint egy protont egy elektron tórusz belsejében. Ha a graviton nem képes pontosan körbe záródni úgy a részecske nem stabilizálódik hanem elspiráloz, például így ködkamra felvétel.
Szigorúan csak két frekvenciánál záródik pontosan körbe a graviton pálya, az egyik az elektron/pozitron eset 0.511 MeV energiánál, míg a másik egy sokkal nagyobb energiánál amely a proton/antiproton részecskéket alakítja ki.
Tömeg tulajdonság
A két elemi energiarészecskének tömege nincs. A tömeg tulajdonság akkor ugrik elő amint a két részecske - a graviton és az elektromos töltés - kapcsolódik egymással és körpályára áll, mint a proton, elektron vagy a pozitron, antiproton esetében.
A foton némileg bonyolultabb, mert a foton mind a 4 féle elemi részecskét tartalmazza, név szerint graviton A és B valamint az elektromos töltéseket amelyet plusz és mínusz jellel különböztetünk meg. Ez a 4 részecske egymás körül kering miközben fénysebességgel halad. Egy sorozat foton keresztmetszeti kép a klasszikus, ősi yin-yang jelképet rajzolja ki. Ez a szerkezetből következő belső ciklikus mozgás feljogosít minket tömeg tulajdonságot kapcsolni a száguldó foton részecskéhez.
Mivel álló foton nem létezik, így a "foton nyugalmi tömege nulla" megfogalmazás értelmét veszti. Látszólag megállhat a foton abban az esetben amikor egy fekete lyukból kifelé tartó foton éppen az eseményhorizonton indul. De a foton ettől még ugyanolyan gyorsan halad csak pontosan c sebességű "graviton szél" fújja befelé és ettől látszólag áll. Vagyis pontosabban nemlátszólag, mert ezt sosem láthatjuk meg. Az eseményhorizonton kívül induló foton azonban lassan kimászik a gravitációs gödörből és fokozatosan gyorsulva elérheti a földi megfigyelőt.
A fenti elképzelés alapján tömeg tulajdonságot kapcsolhatunk a graviton párokhoz is a Sötét Energiának megfelelően amely egyszerűen gravitációs sugárzás (= graviton sugárzás). Nem, ez nem gyorsítja az Univerzum tágulását, mivel a gyorsulva tágulás csak egy mérési hiba, semmi több.
1. Miért nem esik bele az elektronhéj az atommagba?
Az atommagok nem tartalmaznak neutronokat, kvarkokat vagy gluonokat, ezek a részecskék nem léteznek.
Az atommagok csak protonokat (tóruszokat) tartalmaznak a kötő magelektronok (háromszoros átmérőjű tóruszok) belsejében, a következő minta szerint B17 atommag. A külső elektronhéj elektronjai nem képesek megközelíteni a magot, mivel az atommag kötő elektronfelhővel van letakarva. A K elektronhéjról speciális esetben előfordulhat elektron befogás de ez viszonylag ritka, például az Ar37 vagy Ca41 esetében.
Az elektron befogás rendszerint foton abszorpcióval történik, mivel a foton könnyedén áthatol az atommagot védő negatív töltésű elektronhálón. Egy megfelelő frekvenciájú foton az elektronhiányos izotóp atommagba ütközve elbomlik elektronra és pozitronra. Az elektront az atommag megköti és a maradék pozitront kisugározza. Ezek az izotópok b+ sugárzók, például az Ar31-35, Ca35-39 és sokan mások.
Ez a furcsa párkeltés nagyon szokatlan, mivel úgy tudjuk a párkeltés csak 1.022 MeV vagy ennél nagyobb energiájú fotonnal történhet meg.
Javaslat: meg kell próbálni b+ sugárzó izotópokat ilyen nagyobb energiájú fotonokkal megvilágítani a radioaktív bomlás elősegítése érdekében. Annális inkább mert pozitronsugárzó izotópokkal a b- sugárzó izotópok bomlását lehet elősegíteni (gyorsítani) lásd Csernobil sugármentesítése pozitron besugárzással.
2. Hogyan bomolhat el a neutron protonra és elektronra ha nem tartalmazza őket?
A neutronok nem tartalmaznak kvarkokat (egyébként semmi más sem). Bármely neutron egy elektron tórusz belsejében elhelyezkedő kisebb átmérőjű proton tóruszból áll. Ez a szerkezet kissé labilis és kb. 10 perces felezési idővel elbomlik. Az eredmény természetesen egy proton és egy elektron. Így a neutron igen, tartalmaz egy proton elektron párost.
Egy csillag amely nagyobb mint 1.4 Naptömeg az élete végén neutroncsillaggá alakulhat. A megnövekvő gravitációs nyomás az elektronokat belepréseli az atommagokba és a proton tóruszok belekattannak az elektron tóruszokba, katt, katt, katt. A neutron készen van. Valószínűleg hosszabb láncok alakulnak ki valahogy így: Ne22. A neutroncsillag belsejében ez a szerkezet 10 extra elektronnal bővül - a teljes elektronhéj elemeivel.
Az atommagban elhelyezkedő neutronokról az elektronok nem tudnak leesni, mivel az elektronokat a szomszédos protonok megvezetik. Így a neutronok az atommag belsejében stabilak. Mondhatnánk egy proton stabilizálja a neutront, mint ebben a példában H2 Deutérium.
2a. Hogyan képes az atommag elektron kibocsátásra ha nem tartalmaz elektront?
Azért mert magelektronokat tartalmaz amelyek a gluonok szerepét veszik át. Az atommagok csak kettő komponensből állnak, protonokból és kötő magelektronokból. Azokon az izotóp magokon amelyek relatíven több kötőelektront tartalmaznak a központi proton "nanocsövön", az elektronok egymást taszítják és addig fészkelődnek amíg a szélső elektron leesik és mint b- elektronsugárzás távozik, mint ebben a példában, B12 b- bomlás. A visszamaradó atommag a stabil C12.
2b. Hogyan képes az atommag pozitron termelésre ha nem tartalmaz pozitronokat?
Azok az atommag izotópok amelyek kötőelektronban szegények kívülről képesek elektront felvenni. Az elektronhéj lenne a kézenfekvő megoldás, de az atommag felszíne negatív töltésű a kötő magelektronok miatt, így a külső elektronok nem tudják megközelíteni az atommagot. Szerencsére, mert különben az elektonhéj belezuhanna az atommagba. Néhány speciális esetben K elektron befogás lehetséges, de a legtöbb esetben az elektron fotonból származik, például a B8 izotópnál. A foton nem tartalmaz elektront, viszont tartalmazza az elektron alkotórészeit. Így egy megfelelő frekvenciájú foton szolgáltatja a szükséges elektront amelyet az atommag megköt. A párkeltés maradéka egy pozitron, amely kilép a magból mint b+ sugárzás.
2c. Hogyan képesek a részecskék spin tulajdonságot generálni ha sehogy sem forognak?
Keringenek. A tórusz belsejében két elemi energiarészecske kering. Az egyik a graviton amely a tórusz gerincét alkotja, örökmozgó. A másik az elektromos töltésrészecske a graviton körül kering miközben bejárja a tórusz felületét.
3. Hogyan képes a foton pozitront és elektront termelni ha nem tartalmazza őket?
Igen, a foton nem tartalmaz pozitront sem elektront, viszont tartalmazza az alkotórészeit, mind a 4 elemi részecskét ami a graviton A és B valamint az elektromos töltés plusz és minusz. A tükörkép pár graviton A és B egy DNS szerű pályán halad míg a töltések körülöttük keringenek. A 4 részecske egymáshoz viszonyított elrendeződésétől függően a foton elektromos majd negyed hullámhosszal később mágneses tulajdonságot mutat.
Amennyiben egy alkalmas foton atommagba ütközik akkor kettéhasadhat, mindkét fél tartalmaz egy gravitont és egy elektromos töltésrészecskét. Ha a frekvencia megfelelő akkor a két fél körpályára állhat: ezzel elektron és pozitron képződött.
3a. Hogyan képes a foton protont és antiprotont termelni ha nem tartalmazza őket?
Mint a 3. pont előbb, csak sokkal nagyobb frekvenciájú fotonnal. Antiproton és proton keletkezik.
Ennek egy fontos következménye, hogy a pozitron és a proton ugyanaz az anyag!
Csak frekvenciában különböznek.
Az elektronnak nemcsak a pozitron az antianyaga hanem a proton is az!! Az antianyag itt van a szemünk előtt. Csak a proton nem képes annihilálódni az ő antianyag párjával az elektronnal, mert a foton kialakulásához két egyforma frekvenciájú fél szükséges, úgymint az elektron pozitron pár esetében. Szerencsére.
Így nincs szükség a hiányzó antianyag keresgélésére az Univerzumban.
3b. Hogyan képesek a fotonok lézersugarat létrehozni?
A foton nem elemi részecske és NEM hullám. A foton egy 4 komponensű energia részecske amelyben két tükörkép szerkezetű elektromos töltés energiakvantum kering két tükörkép graviton körül. A lézer "kristály" szerkezet kialakulásához monokromatikus és koherens fotonokra van szükség. Ilyen körülmények között a fotonok képesek kapcsolódni egymással a bennük keringő elektromos töltésrészecskék segítségével egyszer függőlegesen és 1/8 hullámhosszal később vízszintesen.
Ha a rácsban a fotonok egymástól való távolságát d-vel jelöljük, akkor az azonos előjelű szomszédos töltések egymástól való távolsága mindig d, az ellentétes előjelű töltések egymástól való távolsága viszont mindig kisebb mint d.
3c. Miért szükséges a lézerfény létrehozásához koherens fény és azonos frekvenciájú fotonok?
Ha a fotonok nem koherensek vagy nem azonos a frekvenciájuk akkor a "kristályos" szerkezet széttörik és a stabilizáló elektromos erők nem alakulnak ki.
Azért, mert a foton részecske, egy 4 komponensű energiarészecske. A hullám tulajdonság csupán a foton periodikusan változó természete amint egyszer elektromos, majd negyed hullámhosszal később mágneses jellege válik érzékelhetővé. A tulajdonságok változásai a foton részecske szerkezetéből adódnak attól függően, hogy az alkotórészek milyen pozícióban vannak egymáshoz képest.
Ha a 4 alkotó elemi részecske a foton keresztmetszeti képén egy egyenesre esik, úgy a 2 graviton (A és B) közrefog egy elektromos töltést (+) amivel leárnyékolja és kifelé a másik elektromos töltés (-) jellege látszik, jelen esetben felül.
1/4 hullámhossz múlva a 4 elemi részecske a foton keresztmetszeti képén négyszög alakban helyezkedik el és így a 2 elektromos töltés egymást semlegesíti, a foton kifelé mágneses tulajdonságot mutat. A mágneses tulajdonságot a graviton elemi részecskék képviselik.
A tulajdonságok ezen szinusos váltakozása tűnik foton hullámnak. De a foton NEM hullám.
4. Mi a baj a Michelson kisérlettel?
A Michelson kisérlettel az a baj, hogy egy tévedésen alapul, a Michelson kísérlet az éterszél kimutatására nem alkalmas. Előszöris az eszközt 90 fokkal elforgatva a fénysugarak felcserélődnek, tehát semmiféle csíkeltolódás nem várható. Másodszor az eszköz nem képes különbséget tenni a delta T futási idő és a negatív delta T futási idő között, amire az egész MM kisérlet alapítva lett. Forgatás közben a két karban megjelenő futásidő különbségek pontosan kiegyenlítik egymást, tehát csíkeltolódás nem várható.
A Michelson eszköz és annak millió klónja rossz tengely körül lett forgatva amely esetekben csíkeltolódás nem várható. Az egyik kar mint tengely körül forgatva azonban már várható csíkeltolódás és kimutatható a Föld mozgása a világűrben, kivéve ha ez a tengely pont a száguldás irányába néz. Ezzel a módszerrel éppen a száguldás irányát lehet behatárolni: az a tengely irány ahol e tengely körül forgatva az interferométert nem mérhető jelentős csíkeltolódás, megmutatja a Föld mozgásirányát.
A Föld száguldását az Univerzumban Silvertooth egyutas eszközével lehet kimutatni. Az ő mérései szerint a Föld 378 km/sec sebességgel mozog az Oroszlán/Serleg csillagkép felé.*
5. Hogyan lehetséges, hogy a gravitáció milliárd fényév távolságban is hatékony ha a gravitáció a leggyengébb hatóerő?
Mert nem a leggyengébb, hanem a legerősebb hatóerő, a gravitációs sugárzás nyomóereje horribilis. Ami a leggyengébb az a sugárzás elnyelődése a barionos anyagban. Így a gravitációs árnyék milliárd fényév távolságban is hatékony és akár galaxisokat is kelepcében tarthat.
5a. Mi a baj Eötvös gravitációs árnyékolási kisérletével?
A baj az, hogy logikai hibát tartalmaz. Eötvös a vonzó gravitációt akarta árnyékolni, ami nem létezik. Ha tisztában lett volna a nyomó gravitáció fogalmával akkor nem hagyhatta volna figyelmen kívül a kisérletében a felső ólomkvadránsok hatását. Viszont ebben az esetben az árnyékolási kisérlet összeállítása a kívánt célra alkalmatlan.
A gravitáció árnyékolását Napfogyatkozáskor lehet észlelni. A Nap és a Hold együttállásakor (fedéskor) a földi megfigyelő a Nap-Hold rendszer gravitáció hatásának csökkenését figyelheti meg ahhoz képest amikor már egymás közelében látszanak (közvetlenül az érintkezéskor egy kiugró gravitációs hatásnövekedés figyelhető meg, de ettől most tekintsünk el).
Allais effektus, Saxl és Allen torziós inga, Wang eclipse, Magyari rádióadó dőlése
A gravitáció árnyékolásának fényes példája a gravitációs hullámok érzéklelése, ami nem más mint az egymás körül egyre nagyobb sebességgel keringő fekete lyukak "ciripelése", a Napfogyatkozás felerősített változata, tkp fekete lyuk fogyatkozások gyorsuló sorozata.
Mindkét fekete lyuk nyeli a gravitonsugárzást. A ciripelést akkor láthatjuk ha a két objektum keringési síkja éppen felénk néz. Ebben az esetben a két csillagászati objektum egymást váltakozóan kitakarja és így ebből az irányból a gravitonsugárzás intenzitása egy hangyányit megrezeg, mivel takarásban a közelebb lévő BH már nem az eredeti gravitonsugárzást nyeli hanem a távolabbi által már gyengítettet. Ezt az intenzitás változást, rezgést érzékeli a LIGO. Fedéskor az egymás melletti pozícióhoz viszonyítva a gravitációs sugárzás növekedése figyelhető meg. A két égitest együttes gravitációs hatása akkor nagyobb ha egymás mellett vannak, fedéskor kisebb.
A Hanfordi és a Livingstoni érzékelők beérkezési időkülönbsége viszont a ciripelés képe alapján nem meggyőző, szubjektív véleményem szerint inkább azonos időben érkeztek be a jelek.
5b. Mi a baj a relativitáselmélettel?
Az a baj vele, hogy teljesen félre van értelmezve. Einstein felállított egy matematikai modellt, amivel megpróbálta a gravitációt modellezni. Több kevesebb sikerrel. A következtetéseket viszont úgy kezeljük, mintha a téridő fogalom egy a valóságban is létező dolog lenne, például, hogy a téridő felfújódhat vagy tágulhat. De ez kb olyan szintű félreértés mintha azt mondanánk: a logaritmusfüggvény az anyag hatására kiegyenesedik, például ha ráütünk egy kalapáccsal vagy elüti egy autó.
A téridő matematikai modellje a gravitációs sugárzás gradiensét írja le jól, rosszul. A modell használható a hétköznapi életben, viszont teljesen félreérti az extrém körülményeket, például a fekete lyukak környékét és kifejezetten a belsejét ahol szingularitást vízionál mivel éppen ellenkezőleg, a gravitáció nem a végtelenhez hanem nullához tart. Így a relativitáselmélet által elkövetett hiba tart a végtelenhez, sőt az elkövetett hiba végtelen nagyságrendű.
Mert bármely test tömegközéppontja felé közelítve a gravitáció nullához tart.
Nem, egyik sem. Az órák egyformán járnak csak másképpen látszanak. A tárgyak egyforma hosszúak csak másképpen látszanak és a tömeg sem változik.
- Idődilatáció: kezdődött a Hafele Keating kisérlettel ami nettó csalás. Az órák annyira rosszul jártak, hogy nem lett volna szabad ilyen célra
használni őket. Négy atomórát reptettek a Föld körül kb 15 leszállás-felszállás közbeiktatásával amikoris az órákat minden esetben indulás
előtt egymáshoz igazították. A maszatolás vége az lett, hogy pont kijött a megkívánt eredmény. Ha csak a legjobban működő 447. számú órát
vették volna figyelembe - és nem maszatolták volna össze a másik három gyengén teljesítő órával átlagolgatva - akkor semmilyen idődilatációs
eredmény nem született volna. A 447. számú óra bizonyítja, hogy az idődilatáció nem létezik.
5c. Létezik-e idődilatáció, hosszkontrakció vagy tömegnövekedés?
A további hevenyészett kisérletek azon a hazugságon alapulnak, miszerint ezek a Hafele kisérlet megismétlései. Egyszer sem ismételték meg. Mást csináltak. Sokkal rövidebb távon, mégkevesebb órával és azzal a felkiáltással, hogy most már pontosabbak a felhasznált órák. Ami lehetséges is, labor körülmények között. Csakhogy a laborból kilépve, szállítva, döcögve, röptetve már nem kontrollálható az órák járása amennyiben egy vagy csak egy kettő atomórát reptettek rövid távon. Nincs rendes közlemény, nem elérhetők a kisérlet körülményei valamint az órák elő és utóélete.
És a müonok? A müonok döntő többségben a sztratoszférában keletkeznek a kozmikus sugárzás levegővel való találkozása során és nem lenne szabad a földfelszínre lejutniuk a közepes szabad úthosszuk alapján. Csakhogy a kozmikus sugárzás nemdöntő többsége igenis megközelíti a földfelszínt és a földfelszín közelében kelti a müonokat, amelyek mostmár elérhetik a felszíni detektorokat amihez semmiféle életidő meghosszabbodásra nincs szükség.
A csalás megkoronázott királya pedig a GPS. Merthogy a GPS órák járása mesterségesen el van rontva azért, hogy a földfelszínről pontosnak látsszanak. És mivel a rontás ellenére pontosnak látszanak ez lenne maga a perdöntő bizonyítéka az idődilatációnak.
Csakhogy egyetlen GPS órát sem hoztak még vissza!
Enélkül pedig nem idődilatációt hanem csupán frekvenciaváltozást lehet detektálni, amit senki nem is vitatott soha.
- Hosszkontrakció: a testek sajáthossza nem változik meg. Dehát akkor miről beszélünk? Másképpen látszik? Rendben, másképpen látszik.
- Tömegnövekedés: ez is egy téveszme. A részecskegyorsítókban elektromágneses úton gyorsítják a részecskéket ami értelemszerűen fénysebességű gyorsítóerőt jelent. A fénysebesség köré gyorsított részecskét egyre kisebb hatékonysággal "éri utol" a gyorsítóerő és emiatt egyre nehezebb a részecskét tovább gyorsítani. Ezt a hatást értékeli a részecskefizika tömegnövekedésnek. De a részecske tömege nem változik meg, mert azt a részecskék belső keringése szabja meg. Mert a stabil részecskék tóruszok.
6. Hogyan képes az anyag meggörbíteni a természetben nemlétező téridőt amennyiben a téridő matematikai konstrukció?
Sehogy.
6a. Hogyan jön ki a vonzóerő a fekete lyukból ha semmi nem jöhet ki?
Nem jön ki, mert vonzóerők nincsenek. A gravitáció is nyomóerő, így nem kell kijönnie.
7. Hogyan keletkezett az Univerzum a semmiből?
Nem a semmiből keletkezett vagy más nyelven mondva nem a szingularitásból keletkezett, mert az anyag nem keletkezik és nem vész el, csak átalakul. Az anyag örök. Az anyag csak kétféle elemi részecske, az egyik a graviton a másik az elektromos töltésrészecske. Mindkettő végtelen mennyiségű, nem keletkezik és nem vész el.
Az Univerzumok működése ciklikus, a hajtóerő a gravitonokból álló gravitációs sugárzás. A fekete lyukak egymásba olvadnak, a galaxismagok begyűjtik a csillagokat, a galaxis klaszterek meg a galaxisokat. Végül egy fekete lyuk olyan nagyra nő, hogy saját lábra áll és a gravitációs sugárzás elkezdi benyelni a szomszédos galaxisokat amely folyamat megszalad és már keringéstől, impulzustól függetlenül a gravitációs sugárzás besöpri a galaxisokat. A folyamat a gravitációs sugárzás sebességére gyorsul amely az Univerzum teljes anyagának elnyelésével ér véget.
De a gravitációs sugárzás elnyelése ezzel nem ér véget, így a sugárzás mintegy felpumpálja a master fekete lyukat.
És ez robbantja fel, ez lesz az újabb Ősrobbanás. Végtelen számú Univerzum van és végtelen számú Ősrobbanás volt már.
Az Univerzumok nem egyformák, mivel különböző fejlődési állapotúak. Csak kevés lakható, gondoljunk csak arra, hogy a korai Univerzumokban még elemek sem léteznek, majd csak néhány pl hidrogén és hélium esetleg némi lítium. Aztán a keletkező csillagokon sincs még élet, ezeknek még fel kell robbanniuk és majd csak eztán keletkezhetnek bolygók.
7a. Hogyan képes az Univerzum felfújódni 10-30 másodperc alatt ha a maximális sebesség c?
Az Univerzum nem fújódik fel, téridő nem létezik és a fénysebesség nem maximális.
A master fekete lyuk a gravitációs sugárzás sebességével robban fel amely a fénysebesség kb milliószorosa. Ez tűnik a fizikusok számára felfúvódásnak, de nem a tér tágul. Hogyan is tudna tágulni, hiszen a tér csupán egy matamatikai konstrukció ami nagyon hasznos fogalom, de ettől még nem tud tágulni. Mert nem létezik.
Heisenberg meglátása szerint ha egyre lejjebb megyünk az anyag szerkezetében elérkezünk az olyan apró részecskékhez amelyek fény fotonnal vagy esetleg elektronnal való megfigyelése már csak úgy történhet ha ezáltal meglökjük, úgymond megvilágítjuk. Ekkor azonban már lehetetlen pontosan mérni vagy kiszámítani egy ilyen apró objektum helyzetét és impulzusát egyszerre. Na bumm, majd mérjük külön külön.
De ki volt az az őrült aki ebből arra a következtetésre jutott (Bohr), hogy akkor a részecskéknek nincs is határozott helyzete vagy neadjisten momentuma. Erre a logikai bakugrásra aztán egy egész "iparág" épült az elmosódott hullámzó elektronokkal és fényhullámokkal kikiáltva, hogy ezen részecskék egyszer hullámok máskor meg esetleg akár csak egy pillanatra részecskék. A Heisenberg határozatlansági reláció erre épül, az anyag részecske-hullám dualizmusára.
Csakhogy az anyag nem hullám, hanem bármely formája részecske.
Ezek a részecskék aztán megfelelő körülmények között hullám tulajdonságokat mutatnak amelynek szemléltető példája a foton és annak szerkezetéből következő, szinuszosan váltakozó tulajdonságai. Ezen tulajdonságváltozások téves értelmezése, "megszemélyesítése" vezet a részecske-hullám félreértéshez.
Egyébként ha például az elektron nem részecske hanem valami elmosódó hullám lenne akkor az elektronmikroszkóp nem adhatna éles képet. De ad.
* A COBE mérései megerősítik a 371 km/s száguldást Leo/Crater csillagkép irányában.
** A fénysebesség NEM állandó. A fény sebességét mi mindig kizárólag vízszintes
irányban forgó tükörrendszerekkel mérjük a szükséges pontossággal. A Pound és Rebka kisérlet bizonyítja a
Föld felé eső fény sebességének növekedését (+ 7.36 x 10-7 m/s, = 2.5 x 10-15 c / 22.5 méter).
*** Models of the Atomic Nucleus: Kvarkok nem léteznek.
To be continued..
